Szertartások

Miért fontosak a szertatások?

Számomra az egyik legfontosabb „filozófia”: Sem a gyógyulás, sem a fejlődés nem létezik a szellemvilág nélkül. Egyszerűen nem lehet Őket kihagyni a létezésből. Itt vannak, körülöttünk, velünk, és mind a segítésben mind a hátráltatásban meghatározó szerepet töltenek be életünkben.

Az elmúlt évek során sok tanulással, megtapasztalással bővült az a tudás, amit eddig e téren magaménak tudhatok. A test-lélek-szellem egységének megteremtése a fő cél.
Ahhoz, hogy egész lényünkben jól érezzük magunkat, egészségesek, boldogok, kiegyensúlyozottak legyünk ennek a hármasságnak harmóniába kell működnie.

Ehhez a harmóniához tudlak hozzásegíteni, akkor is amikor éppen egy eltávozott szerettedet, (vagy akár egy – vagy több- ismeretlen létezőt ) segítem át a Fénybe, vagy ahová tartozik és valamilyen oknál fogva itt “ragadt” nem tudott “Haza” menni.

Mit érünk el a szertartásokkal?

Néha előfordul, hogy egy lélek itt ragad köztünk. Letelik a 43 nap és bezáródott a fénykapu előtte. Ilyenkor már csak segítséggel tud átkelni.

Viszont nekik is energiára van szükségük a létezéshez azért kapcsolódnak hozzánk. Az Ő energiájuk azonban nagyon alacsony frekvencián rezeg így lehúzza az energia szintedet és ettől fáradtnak, enerváltnak érezheted magad.
Többféleképpen érzékelheted a jelénlétét. Nyugtalan alvás, fáradt ébredés. Éjszaka többször felébredsz, mellkasi szorítást érzel, akár félelem érzés a semmiből.
Általában azonban ők is csak végre békére vágynak, arra hogy haza tudjanak menni.

Miért ilyen érzékenyek erre a gyerekek?

Ha kisgyermeked van, nekik a szenzoraik nagyon érzékenyen működnek. Látják, érzékelik őket. Általában ilyenkor éjszaka gyarkan és keservesen felsírnak.
A kis finom energia rendszerük úgy érzékeli mint ha méhkasba feküdnének, összezavarja őket. És mivel megijednek, félnek, egyből a Napfonat csakrájuk összerándul és megfájdulhat a pocijuk.
Gondoljunk csak bele, ha mi felnőttek megijedünk valamitől még a szó használatunkban is benne van. “Görcsbe rándul a gyomrom”

Szóval, az én nézetemben nem minden hasfájós baba “csak” hasfájós.
A nagyobbacskák már beszélnek is a “képzeletbeli barátokról” Nevén nevezik őket, játszanak velük. Vagy egyszerűen szól, hogy “anya ott van egy bácsi az ajtóban” 🙂
Ezek általában valós történetek, és jó lenne komolyan venni őket. Azért is, mert akkor később is el merik mesélni, hogy mit érzékelnek, mit álmodnak, mit élnek át. Partnerek, támaszok lesztek.

 
Ha még életünkben tisztába lennénk vele, hogy honnan jöttünk és hova megyünk HAZA halálunk után, nem lenne ennyi itt ragadt lélek!

 
 

Egyensúlyt szeretnél termteni mindkét vilgban?

Kapcsolat